Ha a neveléséhez megfelelő körülményeket teremt, akkor terebélyes lombhullató válhat belőle, vagyis bokor, fa mérettel érdemes számolnia. Nem egyszer, ha ténylegesen minden feltétel adott az “égig éréshez”, akkor több törzsből álló fává cseperedhet. Koronája laza szerkezetű, ám kifejezetten széles, s az esetek nagy százalékában sűrűn elágazik a talaj fölött. Ám, ha úgy tartja kedve akkor törzses fának is felnevelheti.
Nem ritka, hogy a japán kertek illusztrációiban előfordul, mint a cseresznyevirágzás kísérője, hiszen nyílása egybeesik a méltán világhírű cseresznyéével.
Az enyhén savanyú, laza, tőzeges talaj a legideálisabb a számára, olyannyira, hogy ilyen alapokra támaszkodva gyorsan növésnek indul.
A gyakran magnóliaként emlegetett növény a liliomfafélék családjának névadó nemzetsége. A legősibb magnóliákhoz hasonló fosszíliák 17-20 millió évesek. Az eljegesedésnek és a klímaváltozásnak hála napjainkra viszonylag kis területre szorult vissza.
Nagyon érdekes tény, hogy a liliomfafélék megjelenésekor még méhek nem éltek a Földön, így aztán a beporzásukat bogarak végezték el. A termőlevelei azért annyira durvák, érdekesek, hogy a táplálkozó bogarak ne sértsék meg őket.
A liliomfa gondozása
A humuszban gazdag, savanyú talaj az a közeg, ahol a növény szó szerint kiteljesedhet. A meszes talajban nevelgetett fák levelei megsárgulnak, határozottan gyengén, lassan fejlődnek, s az esetek nagy hányadában végül el is pusztulnak. A legjobb, ha egyesével, szabad állásban ülteti őket, már amennyiben több csodálatos növénnyel is meg kívánja örvendeztetni önmagát.
