Páfrány fajták

Milyen páfrány fajták vannak?

A köznyelvben gyakran beszélünk páfrány fajtákról, de a pontosság kedvéért fontos megemlíteni, hogy ezek valójában külön fajokhoz tartozó növények.
A páfrányok nagy része mára már kihalt, azonban így is több mint kétszáz nemzetséggel és kb. tízezer fajjal rendelkeznek.

Nyúlláb (Davallia) (Davallia fejeensis)

Az eredetileg Fidzsi-szigetein honos nyúlláb, vagy más néven a pókláb páfrány egy különleges megjelenésű szobanövényünk, melyet szürkésen szőrözött rizómáinak (gyöktörzseinek) köszönhet. Ezek a gyöktörzsek nagyon látványosak, hiszen növekedésük során az edényükből kilógva, vagy azok tetejét behálózva helyezkednek el. Levelei többszörösen összetettek, élénkzöldek, bőrszerűek, levélkéik pedig aprók, csipkézett szélűek.

Szarvasagancs páfrány (Plathycerium bifurcatum)

Ez az eredetileg Ausztrália, Peru, Madagaszkár és Új-Guinea területén őshonos, különleges külsejű fánlakó páfrányfaj nagyon gyors növekedésű. Két típusú levelet nevel, melyek közül az egyik a humuszgyűjtő levelek. Alakja kagylóhoz hasonló, a sziklákat, fákat, vagy éppen a cserepek szélét borítják be, színük fiatalon zöld, később pedig barna. Ezek a levelek természetes élőhelyükön a fák törzsén lefolyó vízben lévő szerves anyagok begyűjtését segítik. A másik típusú levelei az agancsszerűen elágazó spóratartó levelek, melyen a spórák a levelek csúcsi részén elhelyezkedő, bársonyos gyepet alkotó spóratartókon fejlődnek.  Kis odafigyeléssel ez az érdekes szobanövény, bármely otthonnak egzotikus dísze lehet.  Bár az agancspáfrány Ausztrália trópusi erdeiből származik, jól elviseli a lakások viszonylag száraz levegőjét is, de a külön párásítást meghálálja. Leginkább függőkosárban, egy világos helyre akasztva érzi jól magát.

Madárfészek páfrány (Asplenium nidus)

A madárfészek páfrányt nagytermetű, fészekszerűen álló, lándzsa alakú, világos és fénylő levelei teszik nagyon látványossá. Elég nagyméretű és dekoratív növény ahhoz, hogy szoliterként is megállja a helyét, ezáltal ideális hely lehet számára pl. egy komódon vagy egy nagyobb polcon. A túl száraz levegőt nem kedveli, ilyen körülményekre leveleinek deformációjával reagál.

Narancspöttyös páfrány (Phlebodium aureum)

A narancspöttyös páfrány Észak- és Dél Amerika szubtrópusi részein mindenütt megtalálható epifita növény. A páfrányok közül az egyik legkönnyebben tartható faj, ezáltal szobai körülmények között is jól érzi magát és szépen fejlődik. Levelei kékes-szürkészöld színűek, szélük pedig hullámos, fiatalon felfelé állnak, később pedig lehajlanak. Lelógó levelei miatt egyedeit állványra, vagy függesztve ajánlatos elhelyezni.

Szobapáfrány (Nephrolepis exaltata)

A legnépszerűbb szobai körülmények között tartott páfrányfaj, szép külseje és viszonylag egyszerű gondozása miatt egyaránt értékesnek számít. Léteznek gyengébben és erősebben növekvő, hullámos, ráncolt és többszörösen szárnyalt levelű fajtái is, valamint olyanok melyek fehérrel vagy sárga színnel szegélyezettek. A szobapáfrányok általában 30-60 cm-ig  nőnek meg, leveleik pedig akár a 90 cm hosszúságot is elérhetik. Enyhén csüngő levelei kaspóban és függőcserépben egyaránt jól mutatnak.  Arra vigyázzunk, hogy a hőmérséklet télen se menjen le 16°C alá, ekkor ugyanis levelei hullani kezdenek.

Vénuszfodorka (Adiantum raddianum)

Kedvel szobapáfrány a Dél-Amerika trópusi esőerdőiből származó vénuszfodorka is, mely dús lombú, apró leveleivel kiváló dísze lehet mindenki otthonának. Világoszöld levelei nagyon vékony lemezűek, háromszög alakúak, bársonyos tapintásúak, levélnyelük pedig feketés-lilás színezetű.

Krétai szalagpáfrány (Pteris cretica)

Könnyen nevelhető, elterjedt dísznövény, melynek több fajtája is ismeretes. Különleges levélalakja és üde zöld levélszíne miatt közkedvelt. Hajtásai kétfélék, jellemző rá, hogy spóratartó levelei keskenyebbek. Talaját soha nem hagyjuk kiszáradni, mert levelei könnyen elszáradnak, majd hullásnak indulnak.

Fényes rombuszpáfrány (Rumohra adiantiformis)

Közepes termetű, felálló növekedésű, akár az egy méter magasságot is elérő, kevésbé páraigényes növényfaj. Cserepes és ámpolnanövénynek való, levelei két- vagy háromszorosan szárnyaltak. Régebben nagyon kedvelt vágottzöldet adó páfrányfaj volt, de néha még ma is találkozhatunk leveleivel virágcsokrokba kötve.

Japán hölgypáfrány (Athyrium niponicum)

A japán hölgypáfrány kompakt növekedésű, 40-60 cm magasságig növő évelő növény, ezért egy kertbe való díszpáfrány. Felálló, két-háromszárnyú levelei hosszú szárúak, és akár 70 cm hosszúságúra is megnőhetnek. A 'Metallicum' fajtája azon kevés páfrány közé tartozik, melyek színes levelűek. Erezete ugyanis bíbor színű, levélkéi pedig fémes ezüstszürkék.

Mire kell figyelni a páfrány gondozása során?

Milyen földet szeret?

A páfrányok a laza, levegős, könnyű, jó vízáteresztő képességű földkeveréket kedvelik. A legtöbb faj számára a semleges vagy a gyengén savanyú, humuszban gazdag és viszonylag nagy nitrogéntartalmú közeg felel meg. Néhány fajuk mészkerülő, melyet nevelésük során vegyünk figyelembe.

Hogyan szaporítsuk?

Tavasszal, a növények átültetésekor páfrányainkat sarjhajtásairól tőosztással könnyedén szaporíthatjuk.
Kicsit bonyolultabb feladat a spórával történő szaporítás (spóravetés), de vállalkozó kedvűek ezt a szaporítási módot is kipróbálhatják. Ehhez először a páfrányunkon egy olyan levelet kell keresnünk, melyen érett spórák (barna vagy fekete színű) találhatók, majd vágjuk le a levelet. Érdemes a vetés előtt egy kartonlapra óvatos ütögetéssel rászórni a spórákat, így a földdel megtöltött, előre elkészített szaporítótálcára egyenletesen szétoszlathatók képletei. Vetés és öntözés után, üveglappal vagy fóliával takarjuk le a tálcát, így érve el a magas relatív páratartalmat és a 20-24°C-os hőmérsékletet. A csírázó spórákból először un. előtelep fejlődik ki, majd megjelennek a kis páfránynövények, amelyeket már kézzel megfogható nagyság esetében érdemes nagyobb edénybe tűzdelni. A szaporítás során nagyon fontos, hogy steril környezetben és steril eszközökkel dolgozzunk, elkerülve ezzel a kórokozók megjelenését.

Hogyan és mikor ültessük át a páfrányt?

A páfrányokat, amikor cserepüket kinőtték minden esetben, de legalább két- vagy háromévente érdemes tavasszal friss talajba átültetni. A választott virágföld legyen enyhén savanyú kémhatású, legalább tőzeg és humusz keveréke, mely laza és jó vízáteresztő képességű. Fontos, hogy új edényünk vízelvezető nyílásokkal is rendelkezzen. A növényt óvatosan távolítsuk el régi cserepéből, majd új cserepében töltsük fel kellő mennyiségű friss földdel és végezetül öntözzük meg.

Milyen betegségei vannak a páfránynak?

Miért sárgul vagy barnul a páfrány levele?

A levelek színelváltozását egyrészt tápanyaghiány, másrészt kártevők és kórokozók jelenléte is okozhatja. A tápanyaghiányok elkerülése érdekében érdemes tavasztól őszig legalább kéthetente tápoldatozásukról gondoskodnunk. A kártevők közül fonálférgek, az üvegházi molytetű és a kósza pajzstetvek a legjelentősebbek. A fonálférgek az erek által határolt levélrészek sárgulását okozzák, terjedésük főként fertőzött növényről történő továbbszaporítással történik, ezért megelőzésük érdekében csak egészséges növényeket szaporítsunk. Tetvek károsítása esetében először a növényekről való lemosásukkal próbálkozzunk, erős fertőzöttség esetében azonban érdemesebb a kémiai védekezésre hagyatkoznunk.

Miért szárad a páfrány levele?

A páfrányok leveleinek száradását általában a száraz levegő okozza, mely legtöbbször télen, a fűtési szezonban fordul elő. Ebben az időszakban érdemes lehet távolabb helyezni a növényeket a radiátoroktól, valamint leveleinek permetezése vízzel, a helyiség párásítása egyaránt megoldást jelenthet. A nem megfelelő hőmérséklet, legyen az túl alacsony vagy magas egyaránt okozhatja leveleinek száradását.

Miért hullik a páfrány levele?

A levélhullás is a nem megfelelő nevelési körülményt jelzi, gyakran akkor fordul elő, ha a páfrányokat túl sötétben neveljük, ezért nem éri őket kellő mennyiségű megvilágítottság.