Szőlőoltvány választék

A szőlő (Vitis vinifera ssp. vinifera) hazánk egyik legrégebb óta termesztett, azóta is nagy termesztési értékkel rendelkező kultúrnövénye. A vadszőlő eredeti hazája valószínűleg a Közel-Kelettől egészen a Földközi-tenger térségéig terjed ki, ahol ma is vadon nő, elterjedési határát a Duna alkotja. Az első nemes szőlőt a vadszőlőből szelektálták időszámításunk előtt, valamikor 5000 körül, valószínűleg a mai Szíria területén. Házikertben különösen értékesnek számít a csemegeszőlő termesztése, de a borszőlő fajták csakugyan széles választéka áll rendelkezésre az arra vágyók számára. Nemcsak felhasználása és fogyaszthatósága, hanem esztétikai értéke miatt is megéri nevelni, hiszen kordon mellett, huzalon vagy lugasra futtatva is mutatós növényünk lehet. A fajtaválaszték meglehetősen széles, emellett a szőlőoltványok típusától függően szabadgyökerű, de konténeres változatok közül is választhatunk. A konténerben nevelt szőlőoltványok nagy előnye, hogy nemcsak megadott időszakban, hanem szinte egész évben ültethetők fejlett gyökérrendszerüknek köszönhetően.

 

Milyen növény a szőlő?

A szőlő gyors növekedésű, kacsokkal kapaszkodó kúszócserje, mely metszés nélkül elérheti akár a tíz méteres magasságot is. A szőlőoltványok ültetését követő években a liánszerű törzs helyett a művelés követelményeinek megfelelő mesterséges formát, szőlőtőkét kell kinevelni. A tőkék alakját és méretét az ökológiai viszonyok, a fajtasajátosságok, valamint a termelési cél határozza meg. A törzs kialakítása alapján megkülönböztetünk elágazás nélkülieket pl. fej-, comb-, vagy ernyőművelés, valamint elágazó törzses formákat, mint pl. bak-, kordon- vagy lugasművelés. Vékony, hosszú egynyári hajtásaikat kacsok segítségével rögzítik. Hajtásnak a zöld, el nem fásodott leveles szárrészt nevezzük, még a tenyészidőszak végére elfásodó hajtásszárat a lombhullás után már vesszőnek nevezzük. Leveleik 5-15 centiméteresek, többé-kevésbé fogazottak és karéjosak, fontos fajtabélyegeket hordoznak. A szőlő virágzata összetett fürt (buga), a virágzási idő a fajtától és az éghajlattól függően meglehetősen eltérő, általában május közepétől július közepéig tart. A szőlőbogyók összetett fürtöt képeznek, melyet, akárcsak virágzatát a köznyelvben egyszerűen fürtnek neveznek. A fürtöt alkotó bogyók alakja az egyik legállandóbb fajtabélyeg, ami lehet gömbölyű, megnyúlt gömbölyű, ovális és tojásdad, de más változataik is előfordulnak. Az érett termések fajtától függően zöldessárgára, rozsdavörösre vagy kékeslilára színeződnek.

 

Hogyan metsszük meg a szőlőt?

A szőlő metszésével azt a célt kívánjuk elérni, hogy a tőkék termőegyensúlyát fenntartsuk, annak termőképességét megtartsuk. A jól megmetszett szőlőtőke mindezek mellett jobban átláthatóbb, kezelhetőbb és növényvédelmi szempontból is megvédhetőbbé válik. A feladat elvégzésekor mindenképp figyelembe kell venni a tőke kondícióját, a vesszők hosszát, vastagságát, a rügyek egészségi állapotát és termékenységét, valamint a fajtatulajdonságokat egyaránt. A szőlő metszésének optimális ideje akkor jön el, amikor nagyobb mértékű tavaszi fagytól már nem kell tartanunk, de a növény nedvkeringése még nem indult el. Először az elszáradt és beteg részeket, majd pedig az idősebb és letermett részeket távolítsuk el. A tőke művelésmódja a metszésmódot is meghatározza, a fejlődött éves vesszők visszavágásának mértéke szerint lehet rövid- és hosszúcsapos metszésmód. A rövid metszés esetében 1-2 világos rügy (a vessző alapját követően ízközzel elkülönítetten a nóduszon található téli rügy), míg a hosszú metszések esetében 3-12 rügy is lehet a meghagyott vesszőn.

 

Milyen szőlőfajták vannak? 

Souvenir

Ez a fajta korán, augusztus közepe felé érik, fürtjeire jellemző, hogy közepesen nagy méretűek, melyekben kissé megnyúlt alakú bogyók helyezkednek el. Színüket tekintve kékek, vékony héjúak, így kissé sérülékenyek. Bőtermő fajta, mely a kórokozókkal szemben kismértékben ellenálló.

 

Esther

Eredeti nevén Eszter, mely egy magyar nemesítésű rezisztens szőlőfajta. Korai érésű, már augusztus elején szüretelhető  és, erős növekedésű.  Bőtermő, tömött és nagyfürtű típus, melynek bogyói sötétkék színűek, erősen hamvasak. Ropogós héja vékony, magjai kissé érzékelhetők. Rezisztens a peronoszpórára és a lisztharmatra, de fertőzőbb évjáratban a lisztharmat megjelenhet rajta.

 

Helikon

A Helikon egy szeptemberben érő, középerős-erős növekedésű fajta. Fürtjeire jellemző, hogy nagyméretűek, akárcsak bogyói, melyek aranysárgák, vékony héjúak, ropogósak, magtalanok, ízük pedig muskotályos. Talajjal szemben nem mondható igényesnek, valamint a fagytűrő képessége is kiváló.

 

Ottonel muskotály

Az Ottonel muskotályra gyenge növekedés és közepes termőképesség jellemző. Bogyóinak érési ideje szeptember első fele, fürtjeinek nagysága közepes, melyekben szintén közepes mérettel rendelkező bogyók ülnek. Bogyóinak alakja kerekded, színüket tekintve pedig fehéres-sárgák, vastag héjúak, kellemes ízűek, rothadásra nem hajlamosak.

 

Irsai Olivér

Hazánkban elterjedt fajta, amely nemcsak csemegeszőlőként, hanem borszőlőként is hasznosítható. Rendszeres és bőtermő képesség jellemzi mérsékelt növekedési eréllyel. Közepes méretű fürtjeinek érési ideje általában szeptember első dekádjára tehető. Bogyója kerek, kismértékben hamvas, éretten sárgás színezetű. Termésének héja közepesen vastag, húsa édes, lédús, muskotályos.

 

Chasselas

A Chasselas szeptember elején érő fehér csemegeszőlő, de termése borkészítésre egyaránt alkalmas. Megbízható és bőtermő, közepes növekedési erélyű fajta, mely közepes méretű és tömött fürttel rendelkezik. Bogyója sárgásfehér, hamvas, kerek, terméshéja vékony, roppanó, bogyórepedésre sem hajlamos. A terméshús lédús, édes, kellemes ízvilágú.

 

 

Hamburgi muskotály

Bő termést adó szőlőfajta, amelynek közepesen erős a növekedési erélye. Szeptember végétől vagy október elejétől szüretelhető termése. Fürtjei nagyméretűek, bennük a bogyók lazán állnak, melyek alakja hosszúkás és hengeres. Bogyói közepesen nagyméretűek, sötétkék vagy kékesfekete színűek, hamvas felületűek. Télállósága kiválónak mondható, azonban fürtjei kismértékben rothadásra hajlamosak.

 

Kismis

Nagy termőképeséggel rendelkező, erős növekedési erélyű fajta. Közepesen tömött fürtjei nagyméretűek, bogyói pedig kissé oválisak, sötétlilás, kissé pirosas színezetűek. Felülete kismértékben hamvas, héja közepesen vastag. A bogyó ropogós húsú, magvak nélküli, valamint harmonikus ízzel rendelkező. Csapadékos évjáratban szürkerothadásra hajlamos fajta, ezért gondos növényvédelmet igényel.

 

Moldova

A Moldova erős növekedésű és bőtermő, mely a késői érésű fajták közé tartozik, hiszen október második dekádjában szüretelhető. Termései nagyméretűek, laza szerkezetűek, bogyói ropogósak, lédúsak, sötétkék színűek, kocsányukhoz erősen kötődnek. A kórokozókkal szemben ellenáll, azonban fürtrothadásra érzékeny.

 

Palatina

Augusztus második felében érő csemegeszőlő fajta, melyet bő és biztonságos termőképesség jellemez. Nagyméretű fürtjeiben a bogyók közepesen tömötten állnak, ovális alakúak, nagyok, aranysárga színűek, muskotályos ízűek. A gombás betegségekkel szemben ellenáll, valamint termésrothadásra sem hajlamos.

 

Pannónia kincse

Magyar nemesítésű fehér szőlőfajta, amely augusztus utolsó dekádjától szeptember közepéig érik és kedvelt csemegének számít. Bogyóira jellemző, hogy nagyméretűek, melyek nagyméretű fürtöket is alkotnak. Vastag gyümölcshéja ropogós, íze kellemes. A szőlőt károsító kórokozókra kismértékben fogékonynak számít.

 

 

Belgrádi magvatlan

E fajta érési ideje augusztus végére, szeptember elejére tehető. Jellemző rá a nagy fürt, melyet kellemes ízű magnélküli bogyók alkotnak. Színük fényes zöld-sárga, ropogós, nagyszerű ízű, kissé muskotályos. Fagytűrése kiváló, azonban a peronoszpórára kismértékben érzékeny fajta.

 

Rezisztens szőlőfajták

A szőlő két legfontosabb kórokozója a lisztharmat és a peronoszpóra, illetve a környezeti tényezők, vagyis a fagy és aszály okozta károk kivédés érdekében számos nemesítési folyamat elindult. Hazánkban és külföldön is rendelkezésre állnak már ennek köszönhetően olyan szőlőfajták, melyek egy-egy, vagy akár többféle tekintetben is rezisztensnek mondhatók. A ‘Fanny’ fajta jól ellenáll a peronoszpórának, még a lisztharmatnak pedig közepesen. A ‘Nero’ rügyei kiválóan ellenállnak a fagynak, valamint a peronoszpórával szembeni ellenállósága is kimagasló. A ‘Bianca’ mindkét veszélyes szőlőkórokozóval szemben rezisztens, így akár évi 2-3 permetezés is elegendő tőkéin..

 

Kinek milyen szőlőt érdemes ültetnie?

A szőlőfajták kiválasztása elsősorban saját igényeink szerint történik, mely lehet étkezés, házi borkészítés, piaci termelés stb.. Étkezési szempontból nagyon sokféle felhasználása létezik, a frissfogyasztás mellett akár lekvár és befőtt is készíthető a bogyókból. Emellett aszalt gyümölcs formájában, továbbá ha megfelelő helyünk van hozzá, akár fellógatva is tárolhatjuk fürtjeit és egész télen fogyaszthatjuk. Óriási a választék csemegeszőlő fajtákból, melyek júliustól egészen októberig friss gyümölccsel látnak el bennünket.

A házi borkészítés szerelmesei is sokféle, jobbnál jobb borszőlőből válogathatnak a hazai fajták közül is, melyekből minden napra kerülhet egy pohár jó bor vagy akár must az asztalra.

A rezisztens oltványok azoknak ajánlhatók, akik minimális vegyszerrel szeretnének szőlőt nevelni. A gyermekek nagy kedvence a magvatlan szőlő, melyből fehér és színes fajták is elérhetők.

 

Növényvédelem 

A szőlő sajnos egy kórokozók és kártevők által is kedvelt növénynek számít. Ezek közül most csak a legáltalánosabban elterjed és legtöbb problémát okozókat emelem ki. A szőlőperonoszpóra első tüneteit a leveleken, olajfoltok formájában jelennek meg, melyek később a bogyót is megfertőzi. Főként csapadékosabb esztendőkben igényel nagyobb odafigyelést az ellene való védekezés. A szőlőlisztharmattal fertőzött hajtások tavasszal kihajtáskor csak pár centiméteresek, leveleik köröm nagyságúak, és rajtuk fehér lisztes bevonat látható. Később az újonnan kihajtott levelek színi oldalán lisztes bevonat jelenik meg, a fertőzött bogyók pedig felrepednek. A kórokozók elleni sikeres védekezés alapja a megelőzés, vagyis a szakszerű zöldmunka, előrejelzésre alapozott megfelelő fürtvédelem hatékony készítményekkel. A vegetáció végén végzett lemosó kezelések csökkentik a kórokozó áttelelésének esélyét. A védekezéseket már néhány cm-es hajtásnagyságnál meg kell kezdeni kontakt készítményekkel, majd közvetlenül virágzás előtt felszívódó vagy mélyhatású gombaölő szereket szükséges használni.

A kártevők közül gyakoriak a szőlőlmolyok, melyek első nemzedéke a virágzatkezdeményt rágja meg, még a második nemzedék már az érő bogyókba fúrja be magát. Feromoncsapdázásuk által a kémiai védekezést a tömeges lárvakelés időszakára érdemes időzíteni. Gyakran előfordulnak, de kisebb problémát okoznak a szőlő gubacsatkák, melyek jelenlétéről a levél színén kidudorodások, a fonákon pedig nemezes atkagubacs árulkodik. Általában nagy gondot nem okoznak, inkább esztétikai jelentőségűek.

A filoxéra, vagyis a szőlő gyökértetű is a jelentős szőlőkártevők közé sorolható, azonban jelentősége a szőlőoltványok megjelenésével nagymértékben csökkent. Az utóbbi években azonban a pettyesszárnyú muslica megjelenésére is számítani szükséges, mely az érőfélben lévő szőlőbe rakja le tojásait, ezzel téve tönkre terméseinket