A szükséges sütiket használjuk, a weboldal biztonságos működésének érdekében. A weboldal forgalmának elemzésének köszönhetően folyamatosan fejleszthetjük funkcióit, teljesítményét és általános használhatóságát.

Kecskerágó-félék (Euonymus) választéka

A kecskerágó (Euonymus) növénynemzetség a kecskerágófélék (Celastraceae) családjába tartozik. Ma körülbelül 175 faja él, ezek közül vannak Ázsiában, Észak- és Közép-Amerikában, Európában, Ausztráliában és Madagaszkáron is őshonosak. E növényfajok lehetnek örökzöldek vagy lombhullatók, cserjék vagy kisebb méretű fák, de talajon kúszók egyaránt.
Rendezés:

Kúszó kecskerágó 2 lit. kont sárga

1.990 Ft
Euonymus Fortunei, sárga kecskerágó. Örökzöld cserje, főként sövényként használják kb. 1,5 méter magas de változatos színeivel egyedül álló növényként is díszítheti kertünket.

Oszlopos Kecskerágó 2 lit.kont.

3.290 Ft
Euonymus benkomasaki, oszlopos kecskerágó. Japán orsófa felálló oszlopos formájú, kis élénkzöld levelekkel, amelyek a száron egymásra helyezkednek, nagyon eredeti megjelenést kölcsönözve a növénynek. Mekkora a szállítási méret?

Kúszó kecskerágó 2 lit. kont fehér

1.990 Ft
Euonymus Fortunei, fehér kecskerágó. Örökzöld cserje, főként sövényként használják kb. 1,5 méter magas de változatos színeivel egyedül álló növényként is díszítheti kertünket.

Rengeteg fajának és fajtájának köszönhetően mindenki megtalálhatja közülük a számára megfelelőt, hiszen sokszínűségük révén többféle formában díszítve is hasznosíthatók a kertekben. A nagyobb magasságra megnövőket szoliterként is ültethetjük, a sűrűbb lombbal rendelkezőket pedig sövénynek is nevelhetjük. A lombhullató fajok igazán jól őszi színeikben pompáznak, még örökzöld társaik az egész tél folyamán díszítenek. A könnyen nevelhető és gondozható növényfajok közé tartoznak, talaj szempontjából sem válogatnak, viszont a szennyezett levegőt egyes fajai nem jól tűrik.

 

Milyen növény a kecskerágó? Mi jellemzi? 

A legtöbb kecskerágó lombhullató cserje vagy kisebb méretű fa, de némelyikük örökzöld, és vannak a talajon kúszó, hajtásaikkal terjedő vagy a fatörzsekre, sziklákra és falakra gyökereikkel kapaszkodó, mászó fajai egyaránt. Az egyetlen őshonos faj hazánkban a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus). Fajtól függően 2-5 méter magasra nőnek meg, idős korukra többé-kevésbé szétterülő, gyakran sűrű elágazású koronát alkotnak. A kúszó vagy mászó habitusú kerti formái megfelelő támasztékkal hasonló magasságot érhetnek el, de általában alacsonyabbak maradnak. Minden kecskerágó közös bélyege négyélű száruk, valamint a legtöbb faj kérgét vastagabb, vagy vékonyabb hosszanti irányba futó paralécek borítják. A növények levelei általában átellenesek állásúak, viszonylag kicsik és lekerekítettek, hosszúkás-ovális alakúak. Minden lombhullató faj az intenzív narancssárgától a vörösig terjedő levélszínt mutat ősszel. Virágaik májusban jelennek meg, melyek meglehetősen kicsik és nem feltűnőek. A terméseik viszont nagyon dekoratívak, a magasabbra megnövő fajok esetében kifejezetten szembetűnőek. Az általában négykaréjú papsapkára hasonlító toktermésének mindegyike narancssárga színű magköpennyel rendelkezik, ami fehér vagy fekete színű magot tartalmaz.

 

Milyen kecskerágó típusok vannak?

A kecskerágó fajok sokasága két csoportba sorolható, a lombhullató és örökzöld típusok közé, lássuk melyek ezek közül leggyakrabban ültetett fajaik. 

 

Japán kecskerágó (Euonymus japonicus)

A japán kecskerágó egy örökzöld, gyors növekedésű, 2–3 méter magasra növő, dekoratív bokor. Levelei fénylő sötétzöldek, visszás tojásdad alakúak. Termése halványpiros, lapított gömb alakú. Jó viszonyok közé ültessük, valamint kedveli a védett és félárnyékos helyeket. Erősebb fagyok hatására télen visszafagyhat, ezért érdemes lehet télire takarni. Sok szép tarka levelű fajtája van, mint pl. az ’Albomarginatus’ vagy az ’Ovatus Aureus’.

 

Szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus)

A szárnyas kecskerágó is egy lombhullató, lassú növekedésű, 2–2,5 méter magasra növő cserje, melynek ágai szétállnak. Vesszőin található paralécek látványosan szélesek, lombja ősszel világító liláspirosra színeződik. Közepesen szárazságtűrő, a pajzstetű nem túlzottan károsítja.

Megnézem a cserje kínálatot ►►►

Közönséges vagy csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)

A csíkos kecskerágó lombhullató egyedei 2–5 méteres felálló ágú bokrot képeznek. Vesszői zöldek, melyeken feltűnően négy darab, hosszanti irányban futó barna paraléc fut végig. Lombja ősszel pirosra színeződik, valamint ilyenkor nagy mennyiségben fejlődő rózsaszín vagy piros termése is szép díszt ad. Közepesen szárazságtűrő, hazánkban is honos faj.

 

Kúszó kecskerágó (Euonymus fortunei)

A kúszó kecskerágó örökzöld levelei kisebb méretűek, az erek mentén fehéres színezetűek. Jellemző e fajra, hogy fiatalkorban hajtásai legyökeresedők, sűrű gyepet alkotnak vagy a fák törzsére kapaszkodnak és terméseket csak az idősebb és bokrosodó alakjai hoznak. Az idősebb bokrok levele általában már szélesebb és merevebb állású. Hazánkban főként a kúszó, fiatalkori alakjainak ültetése terjedt el félárnyékos vagy árnyékos körülmények közé. Kedveli az üde talajt, valamint a párás klímát. A tűző napra való ültetését kerüljük, mert télen a levelei lefagyhatnak.

 

Törpe kecskerágó (Euonymus nanus)

Ez a lombhullató kecskerágó faj alacsony termetű és vékony vesszejű cserje, mely keskeny, szálas levelekkel rendelkezik. Ágai a földre fekszenek, ezáltal részben legyökeresednek. Virágai érdekes megjelenésűek, barnáspirosas színűek, május–júniusban nyílnak. Termése nagyméretű, rózsaszín, négybordás tok. Igényes és kényes faj, hiszen száraz és napos helyen kiritkul és hamar elgyomosodik. Félárnyékban leveleinek egy része zölden telel át.

 

Bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus)

Cserjéi lassú növekedésűek, 1–2 méter magasra nőnek, melyeket vékony ágrendszer jellemez. Fás részeire jellemző, hogy sűrűn és feketén bibircsesek. Lombhullató, ezért lombja ősszel lilás-pirosra színeződik. Dekoratív toktermései csakugyan lilás-piros színezetűek, hamar kinyílnak. Jó szárazság- és közepes árnyéktűrő képesség jellemző egyedeire.

 

Hogyan szaporítsuk a kecskerágót?

A kecskerágók lombhullató változatait általában magvetéssel szaporítják az érési időszak után, melyek a tavaszi időszakban kezdenek el hajtani. Az örökzöldeket, valamint a törpe kecskerágót nyár végén fás dugványozással lehet szaporítani a legegyszerűbben.

 

Megnézem az örökzöld növények kínálatát  ►►►

 

Hogyan zajlik a kecskerágó metszése?

A kecskerágó legtöbb faja jól elviseli még az erős metszést is, akár az idősebb fás részig is visszametszhetők, de jellemző rájuk, hogy metszés nélkül is szép koronát nevelnek. A sövényformára nyírt változatokat akár sövénynyíróval is meg lehet metszeni, ennek optimális időszaka tavasszal van. A metszés hatására ekkor jellemzően a vegetációs időszakban számos új és fiatal hajtása fog kifejlődni.

Milyen jellemző kártevői vannak a kecskerágónak?

A kecskerágók egy jellemző betegsége a lisztharmat, melynek tünete tipikus fehéres bevonat formájában mutatkozik meg a leveleken. A kémiai védekezést nagy fertőzési nyomás esetében akár 7-10 naponta is érdemes lehet elvégezni kéntartalmú készítménnyel. A kecskerágó növényvédelmét a kártevők közül főként a pajzstetű nehezíti meg, melyek a hajtásaikon és a leveleiken is nagy tömegben szívogathatnak. Nemcsak esztétikai károkat okoznak a növényeken, hanem azok kondicionális leromlását is okozzák. A beteg levelek sárgulnak, hullásnak indulnak, hajtásai pedig hervadnak. A pajzstetűfertőzés korai felismerésének nagy jelentősége van, a beteg hajtások levágása és megsemmisítése ilyenkor ugyanis célravezető megoldást jelenthet. A nagymértékű elterjedés esetében már csak permetezéssel lehetünk eredményesek. Az őszi és a tavaszi lemosó kezeléssel egyedszámuk nagyobb mértékben csökkenthető.

 

Mérgező-e a kecskerágó?

A kecskerágó fajok toktermése rendkívül mérgező, hiszen  alkaloidot és glikozidokat is tartalmaz, mely által erősen mérgezőnek számítanak. A csíkos kecskerágónak egyébként minden része mérgező, de termése a legtoxikusabb ennek a fajnak is. Termésének elfogyasztása esetében akár májkárosodás is bekövetkezhet, de súlyos esetben halálos kimenetellel is végződhet elfogyasztása.

Hogyan és hova ültessük a növényt?

A kecskerágók számára napos helyet válasszunk a kertben, félárnyékban is jól érzik ugyan magukat, de itt lombhullató változataik őszi lombjának színeződése nem lesz olyan intenzív. Talajban nem nagyon válogat, szinte minden kerti talajban jól érzi magát. Az őshonos kecskerágó még a nehéz és nedves talajt is elviseli. Minden fajára jellemző, hogy sűrű és finom gyökereket képez, amelyek többsége a talaj felsőbb rétegében helyezkedik el, ezért ne ültessük cserjéi alá évelő vagy hagymás növényeket.

Alapvetően a kecskerágók egész évben ültethetők, főként konténeres változataik, mindaddig, amíg a talaj nem fagyott meg. A főbb ültetési időszaka azonban tavasszal és ősszel van. Az ültetés előtt mélyen fel kell lazítani a talajt az ültetés helyénél és a növény számára egy nagyobb gödröt kell kiásni. Ezután következhet a növény behelyezése, majd a talaj visszatöltése és tömörítése, végül pedig az öntözés.

Hogyan gondozzuk a kecskerágót?

A kecskerágók sok törődést nem igényelnek. Ültetés után, főleg száraz időszakokban érdemes többszöri vízpótlásáról gondoskodnunk. Tavasszal pedig egy kis komposzttal, szerves- vagy műtrágyával növekedését serkenthetjük. A sövényként nevelt egyedek metszéséről is gondoskodnunk szükséges, valamint a cserjék időnkénti átvizsgálása, pajzstetűfertőzésétől való mentességének figyelése is elengedhetetlen.