fák, bokrok

A cserjés hortenzia múltja, s jelene

A cserjés hortenzia sokak számára a nagymama kertjében látott, hófehér gömbök varázslatával egyenlő. A leírás nem téves, de a kormeghatározás némileg azt érzékelteti, hogy ez a növény kicsit a  múlt ködébe veszett. Hogy ennek mi az oka? Egyrészt a kertstílusok időről-időre változnak. Talán furcsának tűnhet a tény, ám a divat ezt a területet sem hagyja érintetlenül. Mindig akadnak kedvencek, olyan fajták, melyek megunhatatlanok, s épp a csúcson vannak. Nyilván míg egyes típusok fénykorukat élik, addig mások feledésbe merülnek. Másrészt az előítéletek a hortenzia életét is megkeserítették. Egy időben ugyanis szárnyra kapott egy olyan, alaptalan híresztelés, miszerint ez a növény eredményesen csak, és kizárólag lakásban tartható, cserepes virágként nevelhető: kint a kertben esélye sincs a túlélésre. Nyilván ezt a sztereotipiát nem azok terjesztették, akik még emlékeztek a nagymama korabeli növényre, hiszen akkor pontosan tudták volna, hogy ez a feltételezés badarság.

A cserjés hortenzia egyik legpozitívabb tulajdonsága „őséhez”, a kerti variációhoz képest, hogy mésztűrő, és naposabb részekre is bátran ültethető, mert bírja akár a tűző sugarakat is. A virágzás egészen októberig is eltarthat, s a zöldes-fehér gömbök valódi látványossággá avanzsálhatnak kertjében. A cserjés hortenzia számára elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű víz. Ha naposabb területre ülteti, akkor különösen nagy hangsúlyt kell fektetnie a folyadék ideális pótlására. Másfél méternél ritkán nő nagyobbra, így akár terek elválasztására, takaró, vagy szegélynövénynek is használhatja. Természetesen egyes fajták akár nagyobbra is megnőhetnek, így szoliterként, vagy cserjecsoportok részeként is megállják a helyüket.