A virágzási ideje a lombhullató Magnóliáknál későbbre esik, de a virágok nem egyszerre nyílnak, így mindig van itt-ott néhány nyílott. Arról viszont korábban nem olvastam, hogy a növény korosodásával a virágzási időszak egyre hosszabb lesz és majdnem egész nyáron van rajta éppen nyílásban lévő virág. Ezt a cikket sem véletlenül most írom (ma szeptember 14. van), hanem azért, mert ma reggel vettem észre, hogy az őszies időjárás és a nyár végének ellenére nem csak nyílott virágok, de pattanás előtti bimbók is vannak a növényemen. Ennek úgy megörültem, hogy odarángattam egy létrát és lefotóztam az idei év (valószínűleg) utolsó Magnólia virágait, amit meg szeretnék osztani most minden kertbaráttal. Weboldalunkon további információkat kaphat mind a lombhullató, mind az örökzöld magnoliáról.
Örökzöld, nagyvirágú Magnólia
Körülbelül tíz évvel ezelőtt vásároltam a kertembe egy Magnolia grandiflorát, azaz Nagyvirágú Magnóliát. Először ezt a növényt egy olaszországi utam során láttam, ahol 15-20 méteres példányokkal találkoztam és teljesen magával ragadott a nagy fényes, sötétzöld levelek közt világító fehér és vajsárga, hatalmas méretű, illatos virágok látványa.
A növényt már korábban is ismertem, de azt gondoltam, hogy ez is azon mediterrán növények közé tartozik, melyek csak részben fagytűrők és a téli időszakban be kell bugyolálni vagy dézsában tartva fagymentes helyen kell teleltetni. Utamról hazatérve belevetettem magam a témába és hamarosan kiderült, hogy ezt a Magnóliát különösebb óvintézkedések nélkül télen-nyáron a szabadban lehet tartani a többi kerti növénnyel együtt. Hosszas töprengést követően vettem egy nagy levegőt és beszereztem egy példányt. Az én növényem kb másfél méteres volt amikor vettem, így már az első évben is megörvendeztetett néhány virággal és a virágzási idő után is nagyon tetszett a növény habitusa és erőteljes, bőrszerű levelei. Az új Magnóliámban egész nyáron, gyönyörködtem, de eljött a tél és egy kicsit félve vártam a további eseményeket, mert ugyan több helyről is megbizonyosodtam a télállóságáról, de azért „hiszem, ha látom” alapon vártam a tavasz eljöttét. Átvészeltük a telet és reményeimnek megfelelően, örömmel konstatáltam, hogy a növény megmaradt! Korábbi információim szerin úgy tudtam, hogy a Magnólia nem nő túl gyorsan, de az én példányom hamarosan rácáfolt, mert az első évben legalább fél métert nöttek a hajtások rajta. A legtöbb növény fiatal korban erőteljesebben növekszik és ezt tette az én Magnóliám is, de most ez a 10-12 éves növény évente még mindig majdnem fél métert nő, azaz mára körülbelül hat méteres bokorrá fejlődött.