20 színpompás és virágzó cserje

Milyen színpompás és virágzó cserjék vannak? 

Számos növényfaj és fajta alkalmas arra, hogy kertünket díszes megjelenésével változatossá tudjuk tenni. Elvárásainknak megfelelően választhatunk közülük pl. virágainak színe, a növények habitusa, és azok termőhelyének igénye alapján. Lássuk, mely fajok mutathatnak legszebben kertjeinkben.

Kínai selyemmirtusz (Lagerstroemia indica)

A kínai selyemmirtusz egy lombhullató cserje vagy fa. Egyes változatai túlságosan fagyérzékeny a mi szélességi köreinkhez, ezért csak enyhe területeken ültethető a kertbe, téli takarással teleltetendők. Nemcsak nyár közepétől nyíló, akár három hónapon át tartó virágzásával díszít, hanem télen különleges látványnak számít hámlásnak induló vörösesbarna kérge egyaránt. Virágaik színe a lágy rózsaszíntől az sötétvörösig több változatban előfordulhat, de léteznek fehér vagy lila virágú fajták is. Viszonylag könnyen nevelhető növényfaj, virágzáskori öntözésére azonban ügyelni szükséges.

Megnézem a Selyemmirtusz kínálatot ►►►

Korai tamariska (Tamarix tetrandra)

A korai tamariska a tamariskák egyik legelterjedtebb faja. Jellemző rá a gyors növekedés, a vékony vesszők és az apró, pikkelyszerű levelek. Idővel akár görbe törzsű fácskává is fejlődhetnek. Vesszőinek színe sötét vörösesbarnák, majdnem feketék, lombja pedig élénkzöld. Apró, rózsaszín virágai májusban a vesszők teljes hosszában rövid álfüzérekben nyílnak. A legjobban a napos, világos helyet kedveli, de a tűző napot is elviseli. 

Magnolia (Magnolia sp.)

A liliomfa vagy magnólia Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos lombhullató fafaj. Díszítőértékét dekoratív, gyönyörű és feltűnő virágainak köszönheti, melyet már kora tavasszal, lombfakadás előtt nyitja. Virágai végállóak, kehelyszerűek és felállóak, alakjukban és színükben fajtánként eltérnek. Kedveli az üde, humuszban és tápanyagban gazdag, savanyú kémhatású talajt. A meszes területeket kerülni szükséges, leveleik ugyanis erre levélsárgulással reagálnak.
Megnézem a Magnólia kínálatot ►►►

Kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla)

A kerti hortenzia egy nyáron díszítő cserje, melyre vastag hajtások és nagyméretű levelek jellemzőek, ezzel kissé merev hatást keltve. Általában 1–2 méter magasra megnövő faj, melynek virágai gömbölydedek vagy ernyőszerűek, június–júliusban nyílnak. Kiegyenlített klímában a napon is jól fejlődik, egyébként félárnyékos-árnyékos fekvést kíván. A sok mészre és a szárazságra érzékeny, télire ajánlatos tövét betakarni.
Megnézem a Hortenzia kínálatot ►►►

Nyári orgona (Buddleja davidii)

A kínai származású nyári orgona kb. 2–3 méteresre megnövő, gyors növekedésű cserje vagy félcserje. Levelei keresztben átellenes állásúak, a virágok a hosszúhajtások végén képződnek, fürtjei júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. Hajtásai a tél folyamán gyakorta tövig visszafagynak, ez azonban nem befolyásolja a következő évi virágzást, mivel tőből újra erőteljesen kihajt. Példányai fényigényesek és melegkedvelők, valamint laza talajt szükséges biztosítani számukra. 
Megnézem a Nyári orgona kínálatot ►►►

Élesfogú gyöngyvessző (Spirea x arguta)

Cserjéje kb. 1,5 méter körüli magasságú, ágrendszere vékony és felálló. Levelei aprók, élénkzöld színűek, lándzsa alakúak, keskenyek, szélük pedig fűrészes. A vesszők teljes hosszában megjelenő igen dús fehér színű virágait áprilistól május elejéig hozza. Talaj szempontjából a savanyú felel meg számára, mészre viszont kissé érzékeny. Rendszeres vízellátás és jó kerti viszonyok között érzi magát a legjobban.

Cserjés pimpó (Potentilla fruticosa)

A mérsékelt övezet őshonos növényfaja, viszont a mi klímánknál kiegyenlítettebb és csapadékosabb területeken. Alacsony, 0,5-1,5 méterre megnövő, sűrű ágrendszerű cserje, melynek kicsi levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Virágai sárgák, május elejétől csaknem folyamatosan augusztus végéig nyílnak. Hazánkban elsősorban házikerti vagy öntözött parkokban ajánlott ültetése rendszeres öntözés mellett.

Boglárkacserje (Kerria japonica)

A boglárkacserje kínai származású dísznövény, amely 1,5–2 méter magasságú, szélesen növekvő cserje. Vesszői és ágai csillogó-zöld színűek, felállók. Sárga virágai április végén és májusban nyílnak. Egyszerű virágú alapfaját a kertekbe viszonylag ritkán ültetik, a ’Pleniflora’ elterjedt fajtája, mely teltvirágú és buja növekedésű, közepes igényű. A szélsőséges területek kivételével mindenhol jól fejlődnek, napon és félárnyékban egyaránt.

Pukkanó dudafürt (Colutea arborescens)

Természetes körülmények között, szárazabb tölgyesekben és meszes talajú cserjésekben is előfordul hazánkban. Bokrai 2–3 méter magasak, széles koronát nevelnek, páratlanul szárnyalt levelekkel. Virágai május–júliusban hosszú ideig nyílnak, sárga színűek. Termése rózsaszínes-zöld, pergamenszerű, felfújt hüvely. Talaj szempontjából a laza felel meg számára, valamint a meleg fekvést kedveli és a szárazságot is viszonylag jól tűri.

Labdarózsa (Viburnum opulus ’Roseum’)

A labdarózsa cserjéi 2–4 méteresre nőnek meg, jellegzetesen karéjos levelekkel. Hófehér, gömb alakú virágzatai lapos bogernyőben nyílnak május–júniusban, elnyíláskor lilásrózsaszínűek lesznek. Termései sokáig a bokron maradnak, húsos, élénkpiros színükkel díszítenek. Alapfaja hazánkban nyirkos talajú erdőszéleken és ligetekben él, ezért víz közelébe vagy jó kerti viszonyok közé szükséges ültetni. Száraz körülmények között a levéltetű és a szilvapajzstetű könnyen megtámadja.
Megnézem a Labdarózsa kínálatot ►►►

Hólyagvessző (Physocarpus opulifolius)

A hólyagvessző Észak-Amerikából származó, 1,5–2 méter magas, sűrűn növő ágú cserje. Jellemző, hogy az idősebb ágairól kérge lehámlik, nagy és összefüggő darabokban. Virágai csontfehér színűek, június–júliusban nyílnak, 3–5 centiméter átmérőjű bogernyőkben. Klímánkat és talajainkat jól tűri, napra és félárnyékba egyaránt alkalmas tömegcserje.

Hibrid aranycserje (Forsythia x intermedia)

Az aranycserje egy lombhullató, rendkívül népszerű díszcserje. Ágai felállóak, levelei a hosszúhajtásokon is egyszerűek, keresztben átellenesek. Virágaik nagyok, sárga színűek, lombfakadás előtt a vesszők teljes hosszában március–áprilisban nyílnak, belőlük rövid, hegyes csúcsú toktermés képződik. A fajta a vad szülőfajaitól gazdagabb virágzásával különbözik. Igényét tekintve közepesnek mondhatók, csaknem minden, nem túl száraz talajon szépen megélnek, akár napon akár félárnyékban.

Közönséges orgona (Syringa vulgaris)

A közönséges orgona töve tarackokkal terjedő nagy bokor vagy idővel kisebb fa. Vesszői felállók, melyekből csak a legfelső 1–2, vagy 3 rügypárból fejlődik virág. Virágainak nyílása április végére vagy májusra tehető, az alapfaj színe orgonalila, a kerti fajtáké pedig a hófehértől a feketés sötétliláig a legkülönbözőbb. Az alapfaj a szárazságot jól tűri, száraz helyen öntözés nélkül azonban nem díszít. A fajták jó kerti viszonyok között fejtik ki díszértéküket.

Kínai kékszakáll (Caryopteris incana)

A kínai kékszakáll hazája Északnyugat-Kína és Japán. Cserjéi kb. 0,5-1 méteresek, ívesen lehajló vesszejűek, gömbölydedek. Levelei tojásdadok vagy hosszúkás tojásdadok, durván fűrészesek. Az egész növényre jellemző, hogy szürkén szőrözött. Liláskék virágai augusztus–szeptemberben az évi hajtásokon, a levelek hónaljában, kis bugákban nyílnak. Laza talajt, napos, meleg fekvést kíván és a szárazságot is jól tűri. A téli fölösleges vízre érzékeny, ugyanis húsos gyökerei könnyen rothadásnak indulnak.

Kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus)

Dús és igen szép, nyári virágzásáért kedvelt növény. A kerti mályvacserje egy 2–4 méteres, mereven felálló ágú díszcserje. Virágai júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak, színük kékeslila, valamint a hófehértől a sötétpirosig a legkülönbözőbb. A fajták virágai nemcsak színükben, hanem kinézetükben is eltérnek egymástól, hiszen lehetnek szimplák vagy telt virágúak. Egyedei jó kerti viszonyokat kívánnak, a párás klímában nagyobb és intenzívebb színű virágokat hoznak. Bírják a magas talajvizet és az enyhén szikes talajt is. Fény- és melegigényesek, fiatalon kissé fagyérzékenyek.

Vérvörös ribiszke (Ribes sanguineum)

Cserjéje 1-2 méteres nagyságú, melynek ágai és levelei is a fekete ribiszkére emlékeztetnek. Lelógó virágai laza fürtben április–májusban nyílnak, piros színűek, termése pedig kékesfekete árnyalatú. A virágok nemcsak szépek, hanem kifejezetten vonzónak számítanak a rovarok számára. Igényes faj, valamint a nyirkos talajon kissé fagyérzékeny és a meszes talajt sem kedveli. Jól érzi magát napfényben, valamint meleg helyen.

Közönséges jezsámen (Philadelphus coronarius)

A közönséges jezsámen őshazája Olaszországtól a Kaukázusig terjed. Cserjéje kb. 2-3 méter magasra nő meg, fehér virágai májustól júniusig nyílnak, erős illatot árasztanak. Vesszőinek kérge kissé lehámló, sötétbarna színű. Napos és részben árnyékos helyeken és szinte bármilyen kerti talajon jól érzik magukat. A közönséges jázmin ajánlott fajtái közé tartozik az ’Erectus’, amely két méter magas, és kisebb sövény kialakítására is alkalmas, a 'Variegatus'-t, zöld-fehér tarka lombozat díszíti.
Megnézem a Jezsámen kínálatot ►►►

Rózsalonc (Weigela)

A viráglonc 2-3 méteres nagyságra megnövő, felálló ágú, lombhullató cserje. Visszahajló hajtásai dús koronát alakítanak ki, mely által szélessége sokszor megegyezik magasságával. Érdekes, szőrös csészelevelű virágai fehér, rózsaszín, piros..., május–júniusban nyílnak. Laza, humuszban gazdag talajt, napos fekvést szeret.

Kínai orgona (Syringa x chinensis)

A kínai orgona lombhullató cserjéinek, vagy kisebb méretű fáinak virágai különösen vonzóak, emellett egyedei könnyen is gondozhatók. A S.vulgaris és a S. persica keresztezésével létrejött faj, mely virágai édes illatúak, május-júniusban nyílók, az ibolyától a világoskék-liláig változó színűek. Leveles hajtása a közönséges orgonáéra hasonlít. Ültetési helyéül napos és meleg helyet kíván, talaj szempontjából pedig a normál és tápanyagban gazdag, jó vízelvezetéssel rendelkező felel meg számára.

Húsos som (Cornus mas)

A húsos som vadon növő cserjéivel hazánk erdeinek szélén is találkozhatunk. Jellemző rá, hogy korán virágzik, még a levelek kihajtása előtt. Kis sárga virágaiból élénkvörös színű csonthéjas gyümölcsök teremnek, melyek ehetőek, savanykás ízűek. Betakarításuk augusztus vége, vagy október eleje között lehetséges. Mielőtt fényes zöld színű lombozata lehull, az gyakran sárgáról narancsvörösre változik. Napos vagy félárnyékos helyen érzi magát a legjobban, melynek talaja jó vízelvezetésű és tápanyagban gazdag.