A szükséges sütiket használjuk, a weboldal biztonságos működésének érdekében. A weboldal forgalmának elemzésének köszönhetően folyamatosan fejleszthetjük funkcióit, teljesítményét és általános használhatóságát.

Tűztövis sövény ültetése, metszése, gondozása, szaporítása

Árak és teljes kínálat itt:
Megnézem a teljes kínálatot ►►► 

A tűztövis (Pyracantha coccinea) az egyik legszebb díszcserje a kertben, amit örökzöld leveleinek köszönhet, elűzve ezzel a télikerti hangulat sivárságát is. A tűztövis a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, mintegy körülbelül tízféle fajjal fordul elő világszerte, ezek azonban nálunk kerti növényként csekély jelentőséggel bírnak.

A kertjeinkben dísznövényként ültetett tűztövis alapfaja Délkelet-Európából származik, a nemesítésnek köszönhetően a faiskolákban különböző bogyószínnel rendelkező fajtáit kínálják.

Milyen növény a tűztövis? 

A tűztövisre jellemző, hogy többé-kevésbé függőleges növekedésű, koronája pedig sűrű állású. Fajtától függően 1,5-4 méter magasságra és szélességre is megnőnek. Az ágak és gallyak kérge sötétbarna, rajtuk hosszú és éles tövisek állnak. 

Tűztövis soleil d'or Tűztövis orange glow Tűztövis mohave

Az idősebb gallyak kérge enyhén fényes felületű, színüket tekintve pedig szürkés-olíva árnyalatú színt mutatnak. Örökzöld lombozata tapintásra durva felületű, a levelek alakját tekintve a tojásdadtól egészen a kissé lándzsa alakig előfordulnak, hegyük gyakran lekerekített. Nagyságukat tekintve három-négy centiméter hosszúak, finoman fűrészes szélűek és sötétzöld, fényes felületük van. Virágai nagyon aprók, sűrű ernyőszerű virágzatba tömörülnek, általában a fehér különböző árnyalataiban változik színük, a fehértől egészen a krémfehérig. Virágai az előző évi hajtásokon jelennek meg, főként május és június hónapokban. A tűztövis virágai nagyon vonzó hatással vannak a méhekre és más rovarokra egyaránt. A virágokból a nyár végére kerek, borsó nagyságú csonthéjas termések fejlődnek, melyek fajtától függően a sárgától az élénkpirosig mindenféle színváltozatban előfordulhatnak. Leveleik mellett e termések is díszítenek bokraikon a tél folyamán, melyek színességüknek és fényes felületüknek köszönhetően nagyon dekoratívnak számítanak.

 

Kinek jó választás, hova való? 

A tűztövis egy nagyon robusztus és könnyen gondozható dísznövény, ezért gyakran előforduló fajnak számít nyilvános zöldterületeken. Nemcsak parkokba, hanem kerti körülmények közé is ajánlható ültetése, hiszen szoliterként, de más növényekkel társítva is megállja a helyét. 

Oda is ültethető, ahol a többi növény nem érzi jól magát, pl. a házfal melletti száraz talajba, ugyanis ezt is kiválóan elviseli. A tűztövis, mivel ősszel mutatja meg a legszebb oldalát, jól kombinálható különböző őszi lombszínükkel díszítő fákkal, mint pl. a különféle juharfajtákkal, somfákkal vagy akár kecskerágókkal. A klasszikus őszi fűfélék, mint a virágosnád (Miscanthus) vagy a vesszős köles (Panicum virgatum) szintén kiválóan alkalmasak a tűztövissel való társításra. Örökzöld növényfaj lévén, és mivel nagyon jól tűri a metszést is és nem is növekszik túl erőteljesen, bonsai növényként is nagyon népszerű.

Hogyan zajlik a tűztövis ültetése?

A tűztövis egyedeit általában konténeres kiszerelésben árulják, így csemetéit egész évben ki lehet ültetni. Az ideális ültetési idő azonban márciustól augusztusig tart. Az ültetésnél semmi különöset nem kell figyelembe venni, csak az a fontos, hogy ne ültessük túlzottan mélyre gyökérlabdáját, próbáljuk ugyanolyan mélyre ültetni egyedeit, mint amilyen mélyen a konténerben voltak. Amennyiben sövénynek szeretnénk a tűztövist ültetni, méterenként körülbelül három növényt ültessünk, még a nagyobb példányoknál a kettő darab is elegendő belőle.

Milyen igényei vannak a növénynek?

A tűztövis nagyon jól tűr mindenféle külső behatást, bírja a városi klímát, valamint a szélsőségesen meleg időjárást is. Helye legyen napfényes, de lehet félárnyékos is, azonban kevesebb fényben lényegesen kevesebb virágot hoz, ezáltal kevesebb terméssel is kell majd számolnunk. 

Örökzöld lombozatával a tűztövis kissé érzékeny a téli napsütés okozta fagykárra az arra kitett helyeken, ennek következtében tavasszal az elfagyott ágain levelei elbarnulnak, majd lehullnak. Talaj szempontjából a tűztövis rendkívül igénytelenek mondható, hiszen akár száraz vagy friss talajban és bármilyen kémhatásúban megélnek, rendkívül pH-tűrőek. A tápanyagban gazdag talajt viszont meghálálja, legjobban ugyanis olyan hely fejlődnek, ahol nem túlzottan tápanyagszegény közegük.

Mire kell figyelni a tűztövis metszése során?

A tűztövist gyakran nevelik sövényként, így minden évben, közvetlenül virágzás után, normál sövényvágóval alakítják formára. A munka elvégzése közben feltétlenül vastag kesztyűt kell viselni, hogy ne érje sérülés kezünket éles tövisei által. Szükség esetén az idősebb fás részekig történő erősebb metszést is jól viseli, mivel cserjéi nagyon jó regenerálódó képességgel rendelkeznek. 

Megnézem a cserje kínálatot ►►►

Dúsabb virágzás és több termés érdekében inkább hagyjuk példányait szabadon nőni, mivel az új hajtások nagy részét a metszés során eltávolítják, melyen virágai is fejlődnek, így a formára vágott tűztövisek nem hoznak majd olyan nagymennyiségű generatív részt. Nagyon hideg telek és késői fagyok után időnként az elfagyott részeket, hajtásokat is el kell távolítani kora tavasszal.

 

Hogyan kell gondozni a növényt, miről kell gondoskodni a metszés mellett? 

Igen szívós növényfaj, így különösebb gondozást nem igényel. Meghálálja azonban, ha homok vagy tápanyagban szegény talajon némi trágyával látjuk el. Ez lehet akár a kertből származó komposzt is, de szerves- vagy műtrágya egyaránt megfelelő számára. Rendszeres öntözése nem szükséges, azonban szélsőséges szárazság esetében nem árt gondoskodnunk vízpótlásáról sem. 

Milyen jellemző betegségei vannak a tűztövisnek? Hogyan védekezzünk ezek ellen?

Nézzük meg, hogy mik a tűztövis jellemző betegségei: 

Varasodás

A tűztövis egyik betegsége lehet az alma és körtefáknál is ismeretes varasodás, mely már tavasszal levélfoltok formájában megjelenhet a leveleken, majd ősszel pedig a terméseken is sötét színű foltok kialakulását okozza. A kórokozó bársonyos foltok kialakulását eredményezi legelőször a leveleken, ezzel korai lombhullást okozva, még a bogyókon a foltosodás következményeként azok összetöppedése figyelhető meg. A kórokozó a lombozaton képes áttelelni, ezért az ősz végi lemosó permetezésnek kiemelt jelentősége van a védekezésben. Ott, ahol rendszeresen előfordul és problémát okoz, a hajtásnövekedés időszakában, valamint csapadékos időjárás esetében elengedhetetlen a kémiai védekezés gombaölő készítményekkel. 

Tűzelhalás baktérium

Az almatermésű kultúrákban, így a tűztövisen is nagy gondot jelenthetnek a tűzelhalás baktérium okozta tünetek. Ez leglátványosabban a hajtásvégek pásztorbotszerű visszahajlásában, valamint baktériumnyálka megjelenésében mutatkozik meg a hajtásokon. A tűzelhalás elleni védekezés alapját a megelőzés képezi, vagyis megfelelő egészségügyi állapottal rendelkező növény vásárlása az alapvető feltétel. A betegség megelőzésre érdekében már a virágzás idején, majd pedig az intenzív hajtásnövekedés időszakában érdemes kémiai módszerekkel védekezni. Amennyiben a betegség már kialakult, úgy a tüneteket mutató részeket minden esetben el kell távolítani, olyan módon, hogy az egészséges részből is legalább pár cm nagyságút lemetszünk.

Gubacsatka

A kártevők közül gyakori vendégnek számítanak a tűztövis levelein a tűztövis gubacsatkák. Jelenlétükről a leveleken kialakuló vörösfoltosság árulkodik, mely egyébként apró gubacsokból áll össze. Védekezni nem nagyon szoktak ellene, azonban túlzott felszaporodása esetében hatékonyan csak felszívódó atkaölő készítményekkel léphetünk fel ellenük rejtett életmódjuk miatt.

Mit kell tudni a tűztövis szaporításáról?

A tűztöviseket legegyszerűbb módon fásdugványokkal szaporítják a faiskolákban, melyre az új, enyhén fásodott hajtások legalkalmasabbak még a nyár eleji időszakban. Emellett a hajtásdugványról történő szaporítása is lehetséges, melyhez az új hajtásokat ősszel szükséges megszedni. A hajtások ezután laza, humuszban gazdag, egyenletesen nedves talajú, árnyékos ágyásba helyezzük, majd ezek a tavasz folyamán gyökeret képeznek és kihajtanak.