Borbolya - berberis

A borbolyafélék cserjéinek kertünkbe ültetésével egy izgalmas növényre tehetünk szert, hiszen meglehetősen sokrétűek, így virágaikkal, bogyóikkal és lombjuk őszi színezetével is díszítenek. Nemcsak díszít, hanem virágai finom illatával is elvarázsolja tulajdonosát, valamint számos rovar számára biztosítanak virágport és nektárt egyaránt.

Lombhullató fajait gyakran használják sövényként és szegélynövényként, valamint tüskés hajtásai miatt az összes nagyobb növekedési erélyű borbolya ideális kerítésnek is, mely távol tartja a nem kívánt kerti látogatók, valamint a kóbor macskákat egyaránt. Nagyobb zöldterületeken a borbolyaféléket gyakran csoportosan ültetik. Főként a virágzó fajok önállóan is nagyon vonzóak így szoliterként is elhelyezhetők ágyásokban vagy akár sziklakertekben.

Milyen növény a borbolya?

A borbolyák kis és közepes méretű, lombhullató vagy örökzöld cserjék, amelyek többnyire apró, hosszúkás vagy tojásdad alakú levelekkel rendelkeznek. Nagyon sűrű koronát alkotnak, hosszú és vékony hajtásaikat többé-kevésbé hosszú és nagyon éles tövisek borítják. Az ágak és gallyak kérge általában világosszürke színű. A lombhullató és némely télizöld faj gyakran gyönyörű, sárgától élénkvörösig terjedő őszi lombszínnel rendelkezik. Az örökzöld borbolyák egy részére is jellemző az, hogy megváltoztatják levélszínüket a tél folyamán. Legnagyobb előnyük azonban sűrű lombozatuk, így kerítésnek, de akár szélvédelem céljából is ültethetők. 

Virágaik viszonylag kicsik, melyekből kicsi gömb vagy tojásdad alakúak, élénkvörös, lila vagy majdnem fekete színű külső héjjal rendelkező termések képződnek. A borbolyák túlnyomórészt a napos helyeket kedvelik, de az árnyékos helyeken is kielégítően fejlődnek.

 Az örökzöld fajok és termesztett formák napsütésben vagy félárnyékban legyenek, mivel télen a fagy és az erős napfény károsíthatja lombozatukat. Talajra alig igényesek, ha vízáteresztő és nem túl humuszszegény megfelelő számukra. Minden művelt, mérsékelten száraz vagy mérsékelten nedves, savanyú-lúgos kerti talajban jól érzik magukat.

Megnézem az örökzöld növények kínálatát►►►

Milyen fajai és fajtái vannak? Mit kell tudni ezekről?

A borbolyafélék népes nemzedékében számos faj található, mely fajoknak szintén számos fajtája ismeretes. Elsősorban két nagy csoportra az örökzöldekre és a lombhullató fajokra bonthatók, fajtáik általában méretükben, növekedésben és lombszínükben térnek el az alapfajtól.

Japán borbolya

A japán borbolya (Berberis thunbergii) cserjéje két-három méter magasra, sokszor éppoly szélesre is megnövő lombhullató növényfaj. Zöld lombja apró és finom, őszre pirosra színeződik. Erőteljes illatot árasztó sárga virágai már áprilisban nyílhatnak, belőlük vöröses színű termések képződnek őszre, amelyek télen még sokáig a bokrait díszíti. Egyedeinek napos vagy árnyékos helyre van szüksége a kertben. 

Az átmeneti szárazságot is elviseli, azonban sekélyen gyökerező cserje, így talajának frissnek, humuszban gazdagnak és vízáteresztőnek kell lennie. Jól begyökeresedett példányainak öntözésre és műtrágyára sincsen már szükséges. Idősebb egyedei nagyon fagytűrők, ellenállnak a városi klímának és szélnek egyaránt. Dugványozással könnyen szaporítható növényfaj, ültetésének optimális ideje pedig októberre tehető. Leggyakrabban a levéltetvek jelenhetnek meg levelein, a lisztharmat azonban nem károsítja. Ideális szoliterként de nyírt sövénynek vagy szegélynövénynek egyaránt, hiszen mint a legtöbb borbolya a metszést kiválóan bírja.  

Smaragdlombú borbolya

A japán borbolya egyik fajtája a smaragdlombú borbolya (Berberis thunbergii ’Smaragd’), mely az alapfajnál világosabb zöld megjelenésű leveleivel díszít és kb. egy méter körüli magasságúra megnövő fajta. Kevés virágú fürtjei április-májusban nyílnak, belőlük ősszel piros termések képződnek. Ültetésére a tápanyagban gazdag és könnyen melegedő talaj az alkalmas. 

Vízigénye közepes, fényigénye nagy, ezért az árnyékos részek kevésbé alkalmasak számára, főként azért, mert ilyen körülmények között mutatós lombszíne nem alakul ki. Az alapfajhoz hasonlóan sövénynek is ültethető, de smaragdos színű leveleinek köszönhetően önmagában, de kisebb cserjékkel társításban is megállja a helyét.

Japán vérborbolya

Szintén a japán borbolya egyik fajtája a japán vérborbolya (Berberis thunbergii ’Atropurpurea’), mely kb. 1,5-2 méter magasságra nő meg. A levelei intenzív bordós pirosas színezetűek, melyek őszre lilásra változnak meg. Tavasszal apró és sárga színű virágaival, ősszel és télen pedig pirosas terméseivel is díszít. Ültetéséhez napos helyet válasszunk, mely szép lombszínének kialakulásához elengedhetetlen. Talaj szempontjából az átlagos kerti talaj megfelelő számára, amennyiben vízáteresztő képessége megfelelő. Szép leveleit a lisztharmat időnként megtámadhatja. Sövényként is nevelhető, de feltűnő lombszíne miatt szoliterként is ültethető fajta.

Júlia borbolya

A Júlia borbolya (Berberis julianae) egy örökzöld borbolyafaj, mely méltán az egyik legkedveltebb és leggyakrabban ültetett örökzöldjeink egyike. Kiváló szárazság- és várostűrése jellemzi, valamint erős hármas tövisei alkalmassá teszik akár egyes kertrészek leválasztásához, akár kerítések létrehozásához. A szélsőségek kivételével (nyirkos talaj, szik stb.) minden talajon és fekvésben felhasználható, napon és árnyékban egyaránt. 

A lombhullató cserjéktől eltérően hajtásnövekedése nyáron két vagy három hullámban történik, és többnyire csak augusztus végén fejeződik be. Az első növekedési hullámban fejlődött levelek ősszel sárgára, majd bíborvörösre színeződnek, végül lehullnak. Virágai e fajnak is sárgák, nem feltűnőek, viszont kissé megnyúlt alakú bogyóterméseinek színe kékesfekete. Leveleit ritkán károsítják rovarok, a lisztharmat azonban megjelenhet rajtuk. Félfás- és fás dugványozással szaporítható, őszi ültetése ajánlatos.

Törpe borbolyák

A borbolyáknak számos kisebb növekedésű fajtája van, melyeket méretükből adódóan akár sziklakertekbe, szoliternek, takarócserjének vagy alacsony sövénynek egyaránt felhasználhatók.

A törpe ezüstös borbolya (Berberis candidula ’Jytte’) egy méter magasra növő gömbölyded koronát nevelő cserje. Leveleinek fonáki oldala fehér színű, bokrán apró sárga virágai májusban jelennek meg, belőlük pedig kékeslila bogyók fejlődnek. Szoliternek, vagy cserjecsoportokba ültethető. Átlagos kerti talajon is megélő szárazságtűrő fajta. 

A japán borbolya ’Summer sunset’ fajtájának (Berberis thunbergii ’Summer sunset’) bokrai a fél méteres magasságot sem érik el. Koronája gömbölyded, kisméretű sárgás-zöld levelei tavasszal pirosas árnyalatúra váltanak. Tavasszal nyíló sárga színű virágaiból piros termések fejlődnek. A legjobban a napos-félárnyékos helyet kedveli. 

Szintén a japán borbolya egyik fajtája a ’Lutin Rouge’ (Berberis thunbergii ’Lutin Rouge’) mely nagyon tömött megjelenésű, lassú növekedésű, maximum fél méter magasra megnövő fajta. Virágokat nem hoz, megfelelően napos körülmények között levelei vörös színűek, árnyékban zöldek maradnak. Kifejezetten jó a fagy-és szárazságtűrő képessége.  

A törpe japán vérborbolya (Berberis thunbergii ’Atropurpurea Nana’) szintén legfeljebb fél méter magasságot elérő fajta, mely sűrű ágrendszerével és sötétvörös leveleivel díszítő mutatós fajta. Virágai sárgák, bogyója pedig piros. Szépségét igazán napos helyre ültetve mutatja meg, talaj szempontjából pedig igénytelennek mondható.

 

Ékszerborbolya

Az ékszerborbolya (Berberis × media ’Parkjuweel’) 1-1,5 m magas, tömött cserje, mely lombhullató, de a lombja enyhe teleken zölden telel át, kemény télen azonban december végére megbarnul és a nyáron egyébként nagyon mutatós bokrot elcsúnyítja. Virágai sárga színűek és aprók, termései pedig pirosas bogyók. Közepesen szárazságtűrő fajta, amely a könnyen melegedő, laza szerkezetű talajban érzi magát a legjobban. Legjobban a napos hely felel meg számára, árnyékos helyen kevésbé fejlődik szépen. Várostűrő egyedei önállóan, de cserjecsoportokba is ültethetők, valamint kisebb méretű sövényként is alkalmazhatók.