Milyen növény a lilaakác?
Illatos virágai a tavaszi időszakban, március és április között nyílnak. A lilaakác az egyik legszebb és legdekoratívabb dísznövény, amely jól alkalmazkodik városi és vidéki környezethez. Növekszik napos környezetben ,például udvaron vagy erkélyen, vagy kertekben pergolán és kerítésre futtatva. Amikor azonban úgy döntünk, hogy beszerzünk egy darabot, különösen figyelnünk kell arra, hogy rövid időn belül mekkorára fejlődik. Nagy terekre van szüksége a növekedéshez, fejlődéshez és grandiózus virágzáshoz. Igazán igénytelen növény , hiszen a város szennyezett levegőjét is elviseli, ugyanakkor nem fél a téli fagyoktól. Ma a lilaakác úgy Magyarország, mint a mediterrán térség egyik jellegzetes növénye, bár más eredetű. Tulajdonságai miatt ez a növény különösen alkalmas bármilyen típusú éghajlathoz, legyen az hideg vagy enyhe, de mindenekelőtt ideális a napos környezethez.
Hova ültessük a lilaakácot?
A lilaakác termesztése előtt tudnia kell, hogy a gyökerei, mint néhány közönséges fának, például a diónak vagy az eperfának , helyet igényelnek. Gyorsan fejlődnek, ugyanolyan gyorsan kitöltik a rendelkezésre álló tereket.
A wisteria termesztése nem igényel sok munkát, könnyen tartható növény, amely számos nehéz körülményhez jól alkalmazkodik. Jól alkalmazkodik a felkínált támasztékokhoz, falakhoz, pergolákhoz, korlátokhoz, fákhoz és bármihez, amiben meg tud kapaszkodni. Erőteljes növekedéssel viszonozza a rá fordított figyelmet. Rendszeres metszéssel bőséges virágzásra ösztönözhetjük a növényt. A telepítés első két évében különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kialakítsuk azt az ágrendszert, amelyet a jövőben felvesz. Az az ideális megoldás, ha egy fiatal, még puha ágú wisteriát mi alakítunk, így az ágrendszerét a meglévő támrendszerünkhöz tudunk igazítani.
Vannak a téli fagyoknak kevésbé ellenálló lilaakác fajták, de ezeket a magyarországi faiskolákban nem is nagyon árusítják, így a valóban komoly fagykárral nem nagyon kell számolnunk.
Hogyan metsszük a Lilaakácot?
A lilaakác metszést évente legalább egyszer, de akár kétszer is el kell végezni, egyszer a koratavaszi időszakban a száraz részek tisztítása érdekében, a másik a nyári szezonban a felesleges zöld részek ritkítása és a növény túlzott növekedésének korlátozása érdekében.
A legfontosabb metszést a tavaszi időszakban hajtják végre különböző okok miatt: a növény nyugalmi állapotban van vagy pihen, így még akkor is elviseli a vágásokat, ha azok néha erőteljesek, a levelek nélkül jobban látható a növény alakja, és az, hogy mely részeket kell eltüntetni, hogy teret és fényt adjon az érkező virágoknak és ágaknak.
Ebben az esetben szükséges lehet néhány régebbi ág teljes eltávolítása, hogy a növény egészséges és életerős legyen. A rendszeresen metszett növényeknél az ágakat éles ollóval le kell rövidíteni, csak 4-6 rügy marad. A tavaszi metszésnél nem tanácsos a teljes növény több mint negyedét eltávolítani, mert, ebben az esetben túlzott vegetatív válasz lép fel a virágzás rovására, azaz nagyon megindul a zöld részek fejlődése és a virágzás háttérbe szorul.
A nyári metszést júliusban vagy augusztusban lehet elvégezni, ha szükségesnek érezzük. Az új ágak nemkívánatos helyeken történő túlzott növekedésének megakadályozására végzik, vagyis az ablakokon, a tető felett, a pergolák széleinél. Az ebben az időszakban végzett metszés elősegíti a levegő keringését és a fény bejutását.
Lilaakác fa kialakítása.
Egy kis fa alakú, összefonódó szárú , esernyőszerű lombozatú wisteria létrehozásához két vagy három növény szárat kell egymáshoz közel ültetni, ügyelve arra, hogy támasztékkal alátámassza őket, hogy növekedhessenek, összefonódnak egymással, majd egyetlen növényt képezzenek, egyetlen olyan magasságú törzzsel, amilyen magasságban azt kialakítjuk..
A kívánt magasság elérése után egy támasztékoknak kell rendelkezésre állnia, amely legalább a kezdeti időszakban irányítja a lombozat kialakulását. Ha az ágak kellőképpen megfásodnak, akkor hosszukat csökkenteni kell, hogy megerősödjenek, és meghatározzák növényünk végleges formáját. A metszés célja az oldalágak képződésének serkentése, amelyek kitöltik a lombozatot, és vastagabbá teszik.
Hogyan serkentsük a Lilaakác virágzását?
Ha hagyja, hogy egy wisteria növény függőleges támaszban növekedjen, sok ágat fejleszt ki, sok levelet és kevés virágot. Amikor elérte az Ön által biztosított támaszték tetejét és elkezd vízszintesen elágazni, akkor a virágok mennyisége megnő. Ezért a bőséges virágzás érdekében tanácsos minél több ágakat vízszintesen növeszteni. A pergola tetejére felkúszó fő "törzsön" érdemes kialakítani vízszintesen álló rövid hajtásokat, "sarkantyúkat", amelyeken bőségesen terem a virág a pergola oldalán is.
Hogyan szaporítsam a Lilaakácot?
A lilaakácot dugványozással és magvetéssel is könnyen lehet szaporítani. Különösen fontos a magvetéssel szaporított lilaakác esetében, hogy a növény kihajtását követően, félfás (vagy ceruzavastagságú) állapotban be kell oltani egy idősebb, növény azonos vastagságú hajtásával. Előfordulhat ugyanis, hogy a magvetéssel szaporított, de be nem oltott növények hosszú évekig nem fognak virágozni. A lilaakác magonc csak több év elteltével, hozza ki a vágyott virágait, míg egy oltvány már akár az elő évben is virágozhat.
Webáruházunkban CSAK oltvány Lilaakác fajtákat árusítunk.
Egy wisteria növény nyílt terepen történő ültetéséhez több éves példányt kell vásárolni. Ha a lilaakácot cserépben kívánja termeszteni, akkor állandó metszéssel korlátozni kell, hogy megakadályozza a gyökérrendszer túlzott fejlődését a cseréphez képest. Ezen túlmenően célszerű a növény rendszeres átültetését tervezni, hogy új talajt kapjon.
A lilaakác vízigénye
A Lilaakác öntözése szükségszerűen az évszaktól és a növény korától függ. Nyáron és fiatalabb növények esetén az öntözésnek bőségesnek és legalább hetente kell lennie. A kifejlett növényeknél, ha cserépben vannak, mindig szükség lesz öntözésre, de ha szabadföldön vannak, akkor az öntözést akár ki is lehet hagyni, mert a növény önállóan találja meg a számára szükséges nedvességet.
