Melyek azok a kúszónövények, amik biztosan feldobják a kertet?
A kúszónövények tárháza széles, ugyanis vannak közöttük örökzöld és lombhullató, leveleikkel és virágaikkal is díszítő, évelő, illetve egynyári változatok egyaránt. Nézzünk most ezek közül 20 bámulatos megjelenésű kúszónövényt, mely mindenki kertjét feldobja.
Kerti hajnalka (Ipomoe purpurea)
A kerti hajnalka egy egyéves növényfaj, melynek szára csavarodva kúszik, indái segítségével kapaszkodik. Akár 3-4 méteres magasra is felfuthat, nagy levelei szív alakúak, tölcsér formájú virágainak színe pedig lila, rózsaszín és fehér is lehet, júliustól az őszi fagyokig hajnalban nyílnak. Közepes vízigényű, enyhén nyirkos talajt kedvelő, napfényigényes növényfaj.
Tapadó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia)
A tíz métert is meghaladó magasságra is felkúszó, tapadókorongjaival kapaszkodó cserje a vadszőlő. Tenyeresen osztott levelei, öt levélkéből állnak, ősszel sötét bíborpirosra színeződnek. Árnyékos vagy félárnyékos fekvésbe, jó vízellátású talajba ültessük. Északi falak, sziklák, vagy fatörzsek befuttatására alkalmas, mivel napos helyen viszonylag alacsony növésű marad. Gyors növekedésű, nem kifejezetten igényes növényfaj.
Lilaakác (Wisteria sinensis)
A lilaakác hajtásai balról jobbra csavarodnak, melyekkel akár 8–10 méter magasra is felkapaszkodhat. Növekedése erőteljes, levelei páratlanul szárnyaltak. Virágai kékeslilák, áprilistól június elejéig nyílnak lecsüngő fürtökben, gyengén illatosak. Enyhe szárazságot elviselő, meleg és napos fekvést kedvelő dísznövény. Fiatal példányainak vesszőjét télire ajánlatos takarni, hiszen kissé fagyérzékeny, de a későbbiekben jellemzően jól viseli klímánkat.
Kúszó hortenzia (Hydrangea petiolaris)
A kúszó hortenzia támaszrendszer mellett nevelve akár a nyolc méteres magasságot is elérheti. Levelei kerekdedek, szélük fogazott, színük pedig sötétzöld, lombozata dús. Június-júliusban nyíló virágai, illatosak, bogernyőben nyílnak. Virágzata apró és krémszínű porzós virágokból, valamint fehér és nagyméretű meddő virágokból áll. Nem igényes növényfaj, de a napos, világos, vagy félárnyékos helyen érzi jól magát. Talaj szempontjából a tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő képességgel rendelkezőben érzi jól magát.
Megnézem a teljes hortenzia választékot ►►►
Trombitafolyondár (Campsis radicans)
Léggyökereivel akár 8–10 méter magasságba is felkúszó, ezért egy erőteljes növekedésű cserje. Átellenes állású levelei páratlanul szárnyaltan összetettek. Virágai sötét téglapiros színűek, fürtszerű virágzatokban a hajtásvégeken júniustól szeptemberig nyílnak. Fény- és melegigényes, jól begyökeresedett egyedei a szárazságot is tűrik.
Kerti iszalag (Clematis × jackmanii)
Akár három vagy négy méter magasra is felkúszó cserjefaj, melynek egyszerű vagy hármas levelei vannak. Virágai nagyméretűek, lepellevelei szélesek, tányérszerűen szétterülnek, sötét kékes-ibolya színűek. Virágai az adott évi hajtásokon júniustól októberig majdnem folyamatosan nyílnak. Fényigényes növényfaj, azonban tövi részénél takarjuk mindig talajjal, hiszen gyökereinek felmelegedését nem tűri.
Kék golgotavirág (Passiflora caerulea)
Kúszó száraival akár a 2,5 méter magasságig is felmenő, kacsokkal kapaszkodó lombhullató növényfajunk. Levelei fényes zöld színűek, karéjosak, váltakozó állásúak. A fiatal levelek tövéből virág, a hajtások hónaljrügyeiből ágkacs ered. Kék színű virágai tavasztól őszig folyamatosan nyílnak. Kedveli a meleg éghajlatot, csak nagyon védett helyen képes áttelelni. Félárnyékban is jól fejlődik, de napos körülmények között több virágot hoz.
Komló (Humulus lupulus)
A komló akár a 15 méteres magasságot is elérő, tarackokkal terjedő évelő növényfaj. Nemcsak sörgyári alapanyagként, hanem díszítőértéke miatt kertünkben egyaránt hasznosítható, sárgászöld levéllel rendelkező fajtája kimondottan díszváltozatként ismeretes. Három vagy öt karéjból álló levelei nagyméretűek, szív alakúak. Megjelenő termései a tobozok nyár végétől őszig pompáznak. Napfényigényes, a kissé meszes és mély termőrétegű talajt kedveli.
Borostyán (Hedera helix)
Az örökzöld borostyán a fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökereinek segítségével él felkapaszkodva. Virágai ősszel, szeptember-októberben gömbös ernyőkben állnak, zöldessárgák, borsó nagyságú, fekete termések tavasszal érnek. Árnyékos vagy félárnyékos fekvésben egyaránt, a szélsőségesen száraz vagy nyirkos talajok kivételével szinte mindenhol megél. Rendszeres öntözés mellett napon is jól fejlődik, itt azonban nagyon hamar gyomosodik.
Jerikói lonc (Lonicera caprifolium)
A jerikói lonc egy kb. 5-6 méterre felkúszó, lombhullató cserje, melynek kora nyáron nyíló virágai kívülről halványrózsaszínek, belülről sárgásfehérek. Rajtuk képződő piros gyümölcsei dekoratívak, azonban mérgezőek. Hazánkban is honos, főként a Dunántúl melegebb tölgyeseiben, cserjéseiben található meg. Napos helyen több virágot hoz, közepesen szárazságtűrő, talaj szempontjából pedig nem igényes.
Csillagjázmin (Trachelospermum jasminoides)
A csillagjázmin egy örökzöld fás szárú kúszónövény, mely a mi klímánkon kb. 1-2 méter magasságig tud megnőni. Virágai bódító jázmin illatúak és csillag alakúak. Tavasztól őszig napos vagy félárnyékos teraszokon jól érzi magát, azonban átteleltetni külső körülményeink között nem lehetséges. A savanyú talajt nem kedveli, közepes tápanyagtartalmú, jó vízáteresztő képességű felel meg számára.
Tatáriszalag (Fallopia baldschuanica)
A tatáriszalag csavarodva felfutó, akár 15–20 m magasra is feljutó kúszócserje. Levelei fénytelenek, sötétzöldek, hosszú nyelűek. Virágai kicsik, fehérek, külső részükön gyakran pirosak, nagyméretűek, végállók, június–júliusban, majd pedig augusztus–októberben nyílnak. Klímánkat kitűnően tűri, a szárazságot is jól viseli. A szélsőségek kivételével minden talajon és fekvésben megél.
Ötlevelű akébia (Akebia quinata)
Az akébia egy csavarodva kúszó, fásodó szárú kúszócserje, mely félörözöld. Illatos virágai, barnás csokoládé és lilás színezetűek, április-májusban nyílnak. Levele öt levélkéből álló, enyhén világoszöld színezetű. Nem túl igényes növény, így napos, világos, vagy félárnyékos helyre is ültethető. A legszebben szélcsendes helyen fejlődik, valamint tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő talajban.
Tűzbab (Phaseolus coccineus)
A tűzbab egy olyan egynyári kúszónövény, mely nemcsak haszonnövényként, hanem dísznövényként is megállja a helyét. Nagyon gyors növekedésű és fajtától függően elérheti a 2-4 méter magasságot is. Levelei szív alakúak, finoman szőrözöttek, virágai élénkpiros színűek, júniustól szeptemberig jelennek meg, melyből ehető termései, zöld hüvelyei fejlődnek. Párás, félárnyékos helyen érzi jól magát és az öntözést is nagyon meghálálja.
Szárnyas feketeszem (Thunbergia alata)
Nagyon gyors növekedés jellemző a szárnyas feketeszemre, ugyanis hetente akár 20 centimétert is növekedhet. Levelei enyhén szőrösek, keskeny szív vagy háromszög alakúak. Májustól októberig nyílnak kb. 3-4 centiméteres fehér, sárga vagy narancssárga színű virágai, melynek közepén fekete „szem” látható. A hideg, az eső és a szél virágainak számát csökkenti, ezáltal a nedves és hűvös nyarakon nem fejlődik ki teljes pompájában.
Kúszó encián (Solanum wendlandii)
A kúszó encián egy erőteljes növekedésű félörökzöld évelő kúszónövény. Levelei változatos formájúak, zöld színűek, hullámos vagy fényes felületűek. Virágai bogernyőben nyílnak, lila színűek, egész nyáron és még az ősz első felében is virítanak. A növény minden része mérgező, tüskéivel kúszó, ezáltal ápolásához mindenképp ajánlatos kesztyűt használni.
Mandzsu kivi (Actidinia kolomikta)
A mandzsu kivi egy gyengén csavarodó szárú lombhullató kúszócserje, mely kb. három méteres magasságra nő meg. Levelei nagyméretűek, ellipszis alakúak, hegyesek és világoszöld színűek. Virágai fehérek, illatosak, virágzási időszakuk júniusig tart. Kétlaki növényfaj, azért terméshozása érdekében hím és nőivarú egyedeivel is rendelkeznünk szükséges. Termései szeptemberben végén vagy októberben érnek, gömb alakúak és rendkívül ízletesek. ú A napos és védett, tápanyagban gazdag helyet kedveli a legjobban.
Futó oroszlánszáj (Asarina scandens)
A futó oroszlánszáj egy egynyári dísznövény, mely kúszó hajtásaival kb. két méteresre nő meg.Virágai tölcsér alakúak, június-júliustól egészen őszig nyílnak, levelei pedig háromszög alakúak, fűrészes szélűek. A tűző napot nem kedveli, ezért kissé napos vagy félárnyékos helyre ültessük. Homokos, tápanyagban dús talaj is megfelel számára, de a pangó vizet nem tűri.
Dísztök (Cucurbita pepo)
Nemcsak terméseit hasznosíthatjuk díszítésre a dísztöknek, hanem egynyári kúszónövényként is nevelhetők kerítésekre és korlátokra futtatva. Sárga virágai a nyár közepén a levelek árnyékában nyílnak, termései hosszúkásak, színesek, sima, vagy rücskös felületűek, kemény héjúak. Napfény-, víz- és tápanyagigényes, mélyrétegű könnyen melegedő talajba vessük/ültessük.
Futórózsák (Rosa sp.)
A futórózsák közös tulajdonsága, hogy hajtásaik hosszúak és erősek, virágaik csoportosak, illatosak, teltek. Fajtáit tekintve, vannak egyszer, de vannak többször virágzók. Igényeiket tekintve is hasonlók, hiszen a rózsák napos fekvést, napi legalább 5-6 óra megvilágítottságot, és kellően humuszos talajt igényelnek. A vesszőiket időnként a támaszrendszerhez kell kötözni, és némi metszési munkálat elvégzése is szükséges lehet esetenként.
Kanári sarkantyúka (Tropaeolum peregrinum)
A kanári sarkantyúka egy egynyári dísznövény, melynek különleges kinézetű sárga virágai júniustól egészen októberig nyílnak. Levelei is mutatósak, pajzsra hasonlítanak és szórt állásúak. Gyorsan nő, de kb. a 2,5-3 méteres hosszúságot érhetik el. Legjobb számára a meleg, napsütötte és védett hely, valamint nedves talaj.
