fa
A szelídgesztenyefa bemutatása
A terebélyes, magasra boltozott koronájú szelídgesztenyefa ugyan hazánkban nem őshonos fafajta, de ha megfelelő körülmények között nevelgeti, akkor hatalmas, csodaszép fává cseperedhet. A kezdetben sima, szürkés-barna kérgű növény törzse, végül mélyen berepedezik. A kora akár a fél évezredet is elérheti. Érdekes tény, hogy saját virágporával alapvetően rosszul termékenyül, éppen ezért ott terem kielégítően, ahol több gesztenyefa is található a közelében. Barka virágzata június-július környékén nyílik. A makkok szúrós kupacsban fejlődnek, melyek megérésük után felnyílnak, s így a termések a földre hullnak. A gesztenyéről, mint termésről ódákat lehetne zengeni, hiszen határozottan egészséges, magas rost- vitamin- és ásványi anyag tartalmú.
A fa igényeit jó, ha kimerítően megismeri, ugyanis csak abban az esetben tudja az optimális körülményeket biztosítani, ha minden aprócska részlettel tisztában van. A szelídgesztenyefa rajong az enyhe télért, és a meleg nyárért, amivel valószínűleg nincsen egyedül. Az agyagos talaj az ideális számára, míg a meszes típust kifejezetten kerüli. A bőséges víz, és tápanyagellátás alapvető feltétel. A metszést akár el is felejtheti, mivel ez a fajta különösebb fizikai beavatkozás nélkül is szép, formás koronájú. Természetesen, ha úgy látja, hogy némi ritkítás nem lenne elvetendő ötlet, akkor finom, visszafogott, szelíd mozdulatokkal megoldhatja a helyzetet. Annak ellenére, hogy (ahogy fentebb említettük) az enyhe telet részesíti előnyben, azért viszonylag jó fagytűrő, ami határozottan pozitív jellemvonás. Ráadásul a szelídgesztenyefa nem túlságosan szelíd a vírusokkal szemben, azaz jól bírja a megpróbáltatásokat.