A pirospaprika, bors és egyéb „magyaros” fűszerek csupán egy megálló a folyamatosan változó ízlés evolúciójában. Minden kor hoz új anyagokat és elhagy másokat, így keverednek össze, majd alakulnak ki új ízek és új ízlések. Ez a folyamatos változás napjainkban igazán tetten érhető, hiszen ha ma currys csirkét vagy más távol-keleti fogást emlegetünk, senki nem csodálkozik, sőt nagyjából még ismerjük is ezeket az ételeket, de ha 30-50 évvel ezelőtt akár a legelegánsabb étteremben valami hasonlót kértünk volna a séftől, valószínűleg sem alapanyagai, sem tudása nem lett volna az elkészítéshez.
Tehát mik is a Magyar konyha fűszernövényei?
Kezdetben, a honfoglalást megelőző időkben a vándorló Magyarok (a többi néphez hasonlóan) a helyben megtermelhető vagy még inkább a helyben begyűjthető zöldfűszerekkel ízesítették az ételeiket. Ha elmegyünk kirándulni, ezeket a növényeket ma is ugyan úgy megtalálhatjuk, mint az őseink. A tópartokon tömegesen nő a Menta, mely görcsoldó és nyugtató hatása miatt több fűszernövényhez hasonlóan egyben gyógynövényként is használatos. Számos növény pályafutása kezdetén még gyógynövénynek indult és csak később kezdték használni fűszer- vagy dísznövényként, az egyik ilyen a Levendula.
Őseink vándorlásai során, sok helyen megfordultak, így a honfoglaló Magyarok étrendjében olyan ízesítők szerepeltek, amik ugyan nem őshonosak, de termeszthetők az éghajlatunkon. Ezekben az évszázadokban került a hazánkba a Csombor, a Rozmaring, a Majoránna, a Tárkony és a Zsálya, valószínűleg a rómaiaknak köszönhetően ismertük meg a Kakukkfüvet és a Szurokfüvet is. Ezek a növények nem csak termeszthetők nálunk, de az idők folyamán el is vadultak, ezért például a Zsálya vagy a Kakukkfű nem ritka látvány, ha a természetet járjuk. Persze nem csak nálunk termeszthető növényeket használunk, mert a bors a gyömbér vagy a babér máig importra szorul.
A Távol-Keletről a selyemúton Európába hozott fűszerek is előbb vagy utóbb megjelentek a Magyar ételekben. A legismertebb ilyen növény a feketebors, amit a honfoglalás idején ugyan már ismertek, de nagyon magas ára miatt csak a középkorban terjedt el, akkor is csak a tehetősebb rétegek asztalán. A középkorra tehető a gyömbér behozatala is, ami aztán eltűnt az étrendünkből és csak az elmúlt időben kezdte reneszánszát élni és ma már megszokott látvány a boltok polcain.
Habár az előzőkben felsorolt fűszereket évszázadok óta ismerjük, a nagy áttörést, ami a közelmúltig meghatározója volt étrendünknek, a paprika
elterjedése hozta. Kolumbusz a második útján, 1494-ben hozta Európába és azonnal terjedni kezdett nemcsak az európai, de az észak-afrikai térségben is. A paprika íze és színező képessége mellett az is elősegítette a széles körű elterjedését, hogy a termesztése sem okozott problémát a mi éghajlatunkon.
A manapság oly divatos gasztronómiai irányzat a fúziós konyha tehát egyáltalán nem új találmány, mert a mai étrendünket is a különböző kultúrák hosszas keveredése alakította, csak ma ezt szakácsok célzott kísérletekkel alakítják.
A fentiek fényében, ha valaki azt mondja, hogy szereti a Magyar konyhát, akkor ne ragadjon le csak a marhapörkölt alapanyagainál, hanem próbáljunk meg kísérletezi az elfeledett Magyar fűszerekkel is, ahogy azt tesszük az Olasz, Görög vagy Thai konyha összetevőivel.
Ezt elősegítendő, webáruházunkban megtalálható jó néhány fűszernövény.
Jó kísérletezést, és jó étvágyat kívánok!