Még azoknak a növényeknek is nem egyszer problémát jelentenek ezek a kihívások, amelyek egyébként bírják, sőt, szeretik a fénynyalábok közvetlen érintését.
Az árnyéktűrő növények egyáltalán nem igénylik a napsugár simogatását?
Azért ezt túlzás lenne állítani. A fotoszintézishez elengedhetetlen komponens a napfény. Nélküle egyszerűen nincsen anyagcsere, fejlődés. Nem véletlen, hogy egy sötét lyukban alig akad fotoszintetizáló élet, amely képes fennmaradni, pláne zöldelleni. Tehát nem arról van szó, hogy ezek a fajták a legnagyobb sötétben is jól érzik magukat, hanem arról, hogy jobban értékelik az árnyas helyeket, mint a Nap tűzte terepet. Utóbbit nemcsak nem kedvelik, hanem ha tehetik, kerülik, védekeznek ellene, mert számukra veszélyes, perzselő, életerőt megvonó a túlzott érintettség. Ez alapesetben is igaz, de napjainkban meg különösen hangsúlyos, amikor gyakorlatilag eljutottunk arra a szintre, hogy a kontinentális éghajlat helyett inkább mediterrán hatások érvényesülnek. A trópusi körülmények elviseléséhez a Nap szeretete egyáltalán nem elég.
Az árnyéktűrő növények a reggeli vagy esti napfényben szívesebben fürdőznek?
Igen. Amikor már a napkorong ereje tolerálható, amikortól nem éget, csupán simogat, onnantól kezdve a fény jelenléte tápláló.
